Mezei Gábor

AZ IDÉN 20. SZÜLETÉSNAPJÁT ÜNNEPLŐ CSALÁDI VÁLLALKOZÁS, A BAJAI SZÉKHELYŰ EMEL KFT. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJÁVAL, MEZEI GÁBORRAL BESZÉLGETTÜNK AZ ELMÚLT IDŐSZAKRÓL, A LEHETSÉGES JÖVŐRŐL.

HÚSZ ÉV NEM KIS IDŐ, SZÉP TELJESÍTMÉNY. MI A TITKA, HOGY A CÉG TALPON TUDOTT MARADNI A HAZAI GAZDASÁGI VISZONYOK KÖZÖTT?

Az építőiparban naponta szűnnek meg, illetve alakulnak újabb cégek, egyéni vállalkozások. Valójában ez már a 27. év, mert az EMEL alapítója, édesapám 1984-ben létrehozott egy vállalkozást Éprema Gmk. néven, ezt üzemeltették a társtulajdonosokkal '91-ig. Ekkor már lehetett Kft-t alapítani, de a többiek nem akartak változtatni. Egyébként az egykori gmk-sok is működnek még, de ma már ők is kft. keretében.

ÖN HOGYAN ÉS MIKOR LÉPETT BE A CÉG ÉLETÉBE?

 A Budapesti Műszaki Egyetemre jártam a közlekedési mérnök szakra. Nem az építőiparban terveztem a jövőmet. Amikor '94-ben végeztem, ide jöttem dolgozni. Átvettem a „fémes" szakmák – víz-, gáz- és légtechnika szerelők, lakatosok – irányítását. Akkoriban még foglakoztunk kőműves és szakipari ágazatok mindegyikével; ma már inkább mérnökökkel, könyvelőkkel, kiszolgáló személyzettel dolgozunk. A teljes építőipari palettát lefedtük. Mára a fizikai munkát végző dolgozókat kiszerveztük vagy ők maguk kiszervezték magukat kisebb kft-be. Projektszemléletben gondolkodunk: minden megrendelés egy-egy projekt, amelynek az elejétől a végéig megvan a saját felelőse. Sokkal átláthatóbb, egyszerűbb így a munka, s az esetleges hibákat is könnyebb így orvosolni. Ráadásul az általunk foglalkoztatott szakemberek egyrészt nem aprózódnak el, másrészt a szaktudásuk is sokkal jobban érvényesül.

NAPJAINKBAN MEKKORA CÉG AZ EMEL KFT.?

Középvállalkozás. A saját, főállású munkavállalóink száma 60 fő, és ennek duplája a közvetlen alvállalkozóink száma is. Utóbbiak éves kapacitását igyekszünk 90-95%-ban lekötni. Sikerrel.

HOGYAN JUTOTTAK EL IDÁIG?

Amikor indultunk, magas létszámmal dolgoztunk (a Bács Húsnak végeztünk tmk-jellegű munkákat), de a megrendelő változása miatt (a Bács Hús időközben Dél Hússá alakult s a hangsúly Pécsre helyeződött át). Egy idő után már nem volt szükség sok emberre ezen a területen. Ekkor próbálkoztunk az ipari padlóval a szerkezetépítés mellett, amellyel házaltunk, pályáztunk sokfelé. '96-ban aztán Kecskemétről kaptunk egy lehetőséget alvállalkozóként, 2004-ig folyamatosan voltak megrendeléseink tőlük. Ebben az időszakban évente kb. 150-180 ezer négyzetméternyi ipari padlót készítettünk. Ebben az időben kerültünk kapcsolatba a Market Kft-vel, akik itt Baján a Spar áruházat kivitelezték, melyben nekünk is számos feladatot adtak. Ez a munka jól sikerült, vittek magukkal több helyszínre is (Siklósra, Dunaföldvárra, Törökszentmiklósra, Budapestre).

Időközben felkérést kaptunk egy Profi áruház kivitelezésére, aminek a végeredménye tetszett a megrendelőnek, így jött a többi munka. 2000 óta a Profi áruházak mellett folyamatosan kaptunk felkérést egyéb generál tevékenységekre, amelyeket az egész ország területén a mai napig mi végzünk.

Nem adták ezt ingyen: sok energiát kellett belefektetni, de a gyümölcs beérik előbb-utóbb. Ahol megfordulunk, ott általában jó hangulatban, jó viszonyban válunk el a tisztelt megrendelőtől: ha van újabb beruházása – meghív. Vannak felkéréseink, pályázunk, ugyanolyan versenytársak vagyunk, mint a többiek. Igen küzdelmes versenyt szoktunk folytatni egy-egy munka elnyeréséért.

MILYEN ÉRTÉKEK MENTÉN VEZETI A CÉGET?

Próbálom azt a szellemiséget továbbvinni, amit édesapámtól örököltem. Ő az utolsó pillanatig dolgozott, szó szerint az utolsó néhány órájáig... Emellett szoros kapcsolatot ápolt a városvezetőkkel, a döntéshozókkal Baján. Az utóbbi időben már nem kizárólag az építőiparról szól ez a „műfaj", hanem a szervezésről, a logisztikáról, ezért ő inkább már csak felügyelte a munkákat. Időnként körülnézett a projekt helyszínén, eljött velem a megnyitóra vagy az átadásra. A kapcsolatokat ápolta, de a – főleg stratégiai – döntésekben mindig részt vett. Nem tettünk olyan fontos lépést, amiben ne kértük volna ki a véleményét. Jó döntéseket hozott és emberként kezelte a kollégákat. Ezt igyekszem tartani, habár jómagam a város szociális életében kevésbé veszek részt.

CSALÁDIAS A LÉGKÖR?

Úgy gondolom igen. Természetesen vannak konfliktushelyzetek, de az adódó problémákat meg kell beszélni. A dolgozók ügyes-bajos dolgaival tisztában vagyok, ha szükség van rá, akkor igyekszem segíteni. Amikor sikereket érünk el, annak mindenki örül, amikor feladat van, azt mindenki érzi, és igyekszik mindenki kivenni a munkából a részét. Ha a kollégák elégedettek, akkor halad a munka is.

SAJÁT MAGÁT MILYEN FŐNÖKNEK TARTJA?

Maximalista vagyok, a kollégáimtól is a maximumot várom. Amit megígérek, azt szeretem betartani. A mi szakmánkban a pontosság és a precizitás alapkövetelmény. A határidős feladatoknál nem engedhetünk meg magunknak csúszást.

Nemrég költöztünk át egy A-kategóriás irodaházba, amit saját magunknak építettünk – a kollegák megkérdezésével, hogy milyen legyen a berendezés, a burkolatok, a bútorok. A munkavégzéshez minden adott, kényelmes, kellemes, modern környezetben teheti mindenki a dolgát. A legmodernebb technikai eszközök állnak rendelkezésünkre.

Nagyon fontosnak tartom még hangsúlyozni, hogy a családot és a munkát ne keverjük. Nem viszem haza a problémákat. A szakmai dolgokat a kollégákkal, a szakemberekkel – a vállalkozás-, a pénzügyi vagy a műszaki vezetővel – beszélem meg, nem a feleségemmel.

MILYEN SZEREPET TÖLTENEK BE BAJA VÁROS ÉLETÉBEN?

A társadalmi szerep- és felelősségvállalás leginkább az édesapámtól származik. Az elmúlt 50 évben végig Baján és közvetlen környékén dolgozott, több helyen megfordult, kimondottan aktív társadalmi életet élt, ami a városhoz kapcsolódik. Főleg úgy, hogy a 2000-es évek közepe óta én javarészt vidéken voltam, így neki volt – úgymond – ideje, energiája foglalkozni mással. Így például szoros kapcsolatot ápolt a városvezetőkkel, aktív tagja volt több civil szervezetnek, a Honpolgár Alapítványnak és a Szentháromságtér Felújításáért Közalapítványnak.

Több mint 10 évig egyházközösségi elöljáró volt. Itt is meglehetősen sok társadalmi munkát vállalt. Összességében ahol tudott, ott segített.

7 évvel ezelőtt édesapám kezdeményezésére kezdtük el támogatni a helyi úszóegyesületet. A mai napig segítjük az úszócsapatot. Büszkén mondhatom, hogy Hosszú Katinkát az olimpiai és világbajnoki sikereihez az Emel Kft. is hozzásegítette. Ezen kívül Dusnokon – ahonnan a kollégák jelentős része származik – kispályás amatőr bajnokságot támogattunk még a 2000-es évek előtt is. Manapság saját kispályás labdarugó csapattal veszünk részt a városi műfüves és teremfoci bajnokságban, kiemelkedő sikerekkel. Emellett támogatjuk még a kosárlabdát és egyéb küzdősportokat is.

A Koronária Alapítványt – ami a bajai kórház műszerfejlesztésében nyújt támogatást – a kezdetektől, immár 20 éve szponzoráljuk.

ÖN IS ÍGY VAN EZZEL? AKTÍV A TÁRSADALMI SZEREPVÁLLALÁSA?

Ezek örökségek. A cég mindennapi dolgai nem engedik meg, hogy annyi időt töltsek ezzel, ahogy édesapám tette, tehette. Mindig meghallgatom, aki hozzám fordul, s utána mérlegelem, hogy tudok-e, akarok-e segíteni. Városi rendezvényeket, bálokat, sportrendezvényeket lehetőségeimhez mérten szponzorálok. De elsősorban az építőiparra, a termelő munkára fókuszálunk fiatal, energikus csapatommal.

MIKÉNT LÁTJA A JÖVŐT? TOVÁBBRA IS CSALÁDI VONALON KÉPZELI EL A CÉGVEZETÉST?

Nehéz kérdés. Optimista vagyok, de nem tudom megjósolni, hogy 20 év múlva mi lesz a céggel. Sokszor kell nagyon kockázatos döntést hozni. 2006-ban például olyan vállalásaink voltak, hogy 2007-ben majdnem belebuktunk: olyan kintlévőséggel kezdtük az évet, hogy annak a milliomodrészéért gyilkolnak. Ekkor aztán jött ugyanaz a megrendelő, aki ismét megbízott minket egy munkával – akkor és ott el kellett dönteni, hogy nekivágjunk-e? Folyamatosan egyeztettem édesapámmal, elvállaljuk-e a kínálkozó munkát, de ha nem válnak be a számításaink, akkor becsődőlhet az akkor már 17 éves cége. Utólag úgy látom, jól döntöttünk, mert a kintlévőség egy része azért bejött. Nehéz döntés volt, de néha megéri kockáztatni. Amikor az édesapám elment, az apa elvesztésén túl az hiányzott: kivel fogom megbeszélni a cég ügyeit? Ma a döntések súlya az én vállamat nyomja.

Amíg lesz munka és a vállalásokat határidőre tudjuk teljesíteni, addig nem aggódom. Hogy mit hoz a jövő, az nem rajtam múlik, én azon leszek, hogy 15-20 év múlva is tudjunk beszélni az Emel Kft.-ről, és akkor is egy jól működő cég legyünk.